Mindent A-tól Z-ig elmondtam a hadnagynak, ami a kapcsolatelméletemben szerepel.
- Szóval röviden azt mondja, Salinas megakarja bosszulni azt, hogy a hírnév miatt szakított vele Louis Tomlinson, ezért találta ki a merényletet?! - mondja a hadnagy, majd láthatóan elmerül a gondolatai sokaságába.
- Azért nem a hírnév miatt szakítottam vele! Egyszerűen csak nem akartam kitenni annak, ami ezzel az egésszel jár! - mondja védelmezően Louis. Megértő és kedves mosolyra húzódik ajkam. Látszik rajta, szerette vagy lehet még mindig szereti a lányt. A lányt, aki most komoly bajban van.
- A hajszál egyértelműen az övé - teszem le az asztalra DNS-eredményét. 99,99%-os biztossággal kijelenthető, a hajszál Veronica Salinasé.
- Louis, maga milyen néven ismerte a hölgyet? - fordul kérdőn a hadnagy a fiú felé.
- Laura, Laura Monroe - válaszol gondolkodás nélkül Louis.
Hogy mit gondolok? Valójában én se tudom mi történt, történik. Tény, Laura hajszál ott volt, nem képzelődtem. De miért robbantaná fel volt szerelmét? Ez igen furcsa! Megfordult a gyakran feleslegesen túl gondolkodó agyamban, hogy a lánynak semmi köze semmihez és most is gyanútlanul tanulgatja a jogszabályokat az egyetem kollégiumi könyvtárában.
- Morris, tudja mi a véleményem erről - emlékeztet a hadnagy. Elég régóta ismerem ahhoz, hogy tudjam mire gondol.
- Tudom! Laura nem tartja a kapcsolatot egyik családtagjával sem, főleg nem az apjával. Nincs indoka arra, hogy ilyet tegyen és véleményem szerint szerencsére nem örökölte az apja egyik tulajdonságát sem, nem is lenne képes ilyenre - mondom a rám figyelőknek. A banda tagjai, Paul, George hadnagy és Mike is itt van a laborból.
- Ötletet, terveket várok! - fordul körbe George hadnagy parancsoló hangnemmel. A maffiát ezúttal nem tudtok időben megfékezni. Nagyobb baj nem történt, de ők most túlléptek egy határt. Ezért nekünk is itt a lépés ideje.
- Pár FBI-ost Laurára kell állítani! A fiúknak is megerősített őrség kell és jó lenne valahogy felvenni a kapcsolatot Carlos Salinassal - szólalok fel hirtelen. A hadnagy erőteljesen simogatja orrnyergét. Azt hiszem a jövőmön gondolkodik.
- Rendben! Így fogunk cselekedni. Mike, a laborban próbálják meg visszahallgatni Morris ügynök és Salinas beszélgetését, lehetetlen, de egy próbát megér, hátha nem titkosított csatornáról hívták - adta ki a parancsokat az FBI feje. Mike bólintott és feltámaszkodott a kanapéról - És Mike, minél hamarabb vizsgálják meg a bombát! Mindent tudni akarok róla! Még a legapróbb porszemek összetételét is! Megértette? - emelte fel a hangját.
- Igen uram! - válaszolta Mike, majd távozott a házból.
- Morris, a maga sorsa ez az egész beszámoló előtt eldőlt! Holnap reggel 8-kor várom az irodámban, hogy megbeszéljük! - kirúgtak, ez biztos! Jézusom, mit tettem? A munkámnak annyi, az egyetemen sem kíváncsiak már rám. A jövőm romokban.
- Apa?! - szólok bele reménykedve a telefonba.
- Igen Spencer?! - szólal meg apu.
- Jól vagytok? - kérdezem egy hosszabb csend után. Anyával 2 napja vesztem össze, azóta nem beszéltünk. Két éven keresztül mindennap beszéltünk, de két napja a telefonom meg se szólal. Komolyan gondolta, nem áll velem szóba.
- Igen, kicsim. Bár anyád eléggé ki van. Nem tudja elhinni, hogy nem akarsz egyetemre menni. Állandóan azt hajtogatja, hogy elrontottad az életed. Nézd kicsim, tudd támogatlak bármit is csinálsz, de értsd meg anyádban most valami eltört. Ő nem akarja, hogy az legyen belőled, amivé ez a munka tehet.
- Ugyan már apa! Mivé tehet? Szörnyeteggé? Komolyan ezt gondolja? - kérdezem hitetlenkedve. Nem tudom mi történt anyával, de eddig ő is támogatott. Hiszen még ő ajánlotta fel, hogy magántanuló legyek. Segített tanulni, eltekintett a szobámban álló ruhahalomtól is, csak azt akarta, hogy azt csináljam amit szeretek. És én szeretem az FBI-t! Szeretem a veszélyt, szeretem, hogy nem tudom mi fog velem történni holnap. Szeretem, hogy nincs egy szabad percem se arra, hogy elébb gondolkodjak és aztán cselekedjem. Szeretem, hogy nem kell elegánsan munkába mennem. Egyszerűen szeretek önmagam lenni, és ebben a munkakörben magam lehetek, ÖNMAGAM!
- Ne idegeskedj! Anyád lefog nyugodni, csak idő kell neki. - mondja biztatóan apa. Bárcsak minden rendben lenne. Most megbeszélhetném anyuval, hogy veszélyben van az állásom, de ha jelenleg ilyen állapotában felhívnám, a legnagyobb valószínűséggel ugrándozva örülne neki. Azért akár mennyire is imádom, ezt az örömöt nem adom meg neki.
- Rendben apu! Szeretlek! - mondom, majd erősebben megszorítom a kezemben lévő készüléket.
- Én is szeretlek Spens! Vigyázz magadra!
*Írói szemszög*
Spencer a lehető leggyorsabban maga mellé rendeltetett plusz három biztonsági őrt. Fő a biztonság! Eligazítást akar tartani, már mindenki a nappaliban ül, de egy valaki hiányzik.
- Fiúk, Niall merre van? - fordul körbe kérdőn Spencer. Nem elég, hogy az idegei kezdik felmondani a szolgálatot-még soha nem volt ilyen felelőtlen a munkájában- ráadásul Niall felszívódott.
- A kocsija a garázsban, az udvar is tiszta - mondja feszülten Paul.
- A fürdőszobámban fürdik - néz fel hirtelen Harry a telefonjából.
- Hogy mi? Komolyan mondom Harry, felnőhetnél már! - akad ki teljesen Spencer. Szinte a fiú nyakának ugrott annak ellenére, hogy alig két órája van itthon - Fél órája keressük, te meg ennyi idő után úgy gondolod lazán közlöd ezt a kis elhallgatott tényt?
- Nyugi! Sajnálom, okés? A rajongóknak válaszoltam - mondja, hogy mentse magát.
- Apropó, egy meghívót kaptam Alan Carr műsorába - hozza fel hirtelen a dolgot az ügynök.
- Tényleg, elfelejtettünk szólni - csap a homlokára Zayn. Spencer kérdőn néz rájuk. - A rajongóknak és a médiának is felkeltetted az érdeklődését. Mindenhol a titokzatos lányként emlegetnek, és azt hiszik valamelyikünk barátnője vagy - folytatja Zayn.
- Barátnő? Hogy én? - röhög fel szinte megsértve Spencer.
- Nem olvasol pletykalapokat? Az internet is veled van tele! - fordítja a lány felé Harry a telefonja képernyőjét. A kijelzőn Spencer és Paul látható, amikor a férfi segítőkészen leemeli a színpadról.
- Ha elmegyek abba a műsorba, leszállnak rólam? - reménykedve kérdezi a fiúkat.
- Kétlem! - röhög fel Liam. Spencer mindig is utálta a pletykarovatokat, a hírességekkel tömött showműsorokat, és most ő mindkettőben benne van. Micsoda pech!
- Megyek inkább megnézem Niallt - húzza el a száját Spens, valószínűleg a szeme előtt lebeg a kép, ahogy jó pofizik a műsorvezetővel és annak minden illetlen kérdésére válaszol. Ez a sztárok élete!
- Niall! - kopog be a lány Harry szobájának ajtaján. Milyen jó, hogy itt mindenkinek saját fürdője van!
- Gyere! - kiabál ki a fiú. Spencer bátran nyomja le a kilincset és azzal a lendülettel bent is van a szobába. És amilyen könnyen belépett, oly könnyedtséggel le is fagyott. Niall nedves hajjal és vizes testtel állt a szobában, csak egy törölköző lógott lazán a csípőjén - Hello! - köszöntötte kacér vigyorral Niall.
- Sziii... Szia! - rázza meg a fejét Spencer. Próbálja a szemeit levenni a fiú tökéletes testéről, de nem igazán megy neki.
- Valami baj van? - vigyorog tovább Niall. Büszke magára, lehet is! Hisz a mindig sziklaként ismert kemény lányt sikerült zavarba hoznia, nem is kicsit!
- Ö... Nem! - kapja el a tekintetét Spens. Érdekesnek találta a ... Mit is? Semmit! Semmi sem volt érdekesebb, mint Niall nedves teste.
- Akkor rendben! - lép közelebb a lányhoz.
- Mit csinálsz? - húzza fel szemöldökét az ügynök, amikor Niall keze közelít az arcához.
- Régóta beszélni akarok veled, de eddig nem mertem, vagyis nem mintha féltem volna! Csak te egyszerűen más vagy, különleges vagy! - mondja Niall, majd a kezével kisöpör egy rakoncátlan tincset a lány szeméből.
