3. rész - The game started

Egy vérfagyasztó sikítás töri meg a várakozás csendes perceit. Összerezzenek a váratlan történés hatására. A hadnagy felugrik és körül néz a földszinten. Felállok, lábujjhegyeimre helyezem testsúlyom nagy részét és az emeletre vezető lépcső felé indulok.
- Segítség! - segélykiáltás visszhangzik az egész házban. Egyértelműen az emelet felől jött. Automatikus a fegyverem után nyúlok, kiveszem a tartójából és kibiztosítom. Intek a hadnagynak, hogy maradjon lent. Először ellenkezik, de elszántságom láttán megadja magát. Első nap és máris pisztoly van a kezembe. Ezek után úgy néz ki, elég mozgalmas heteim, netán hónapjaim lesznek. Várjunk csak! Öt celebre remélem nem csak engem helyeztek ki. Valahol biztos van egy beépített ember, esetleg egy testőr. A varázsszó, hát persze! Testőr, ez az. Biztos van egy-két izomagyú pasas, aki segít nekem. De hol is vannak? Biztos valahol muffint majszolva úgy gondolják, a kisebbre hagyják a munkát. A kezdők szerencséje, már ha ez szerencse.
Az agyi kapacitásom már kissé megtelt a sok feltételezéssel és kérdéssel, sőt kételyeim is vannak az életemmel kapcsolatba, de most ennek még nem jött el az ideje.
Elindulok felfelé a lépcsőn. Mikor felérek az egyik szobából csörömpölést hallok. Arra veszem az irányt és magamban imádkozok, hogy az első napon ne kelljen senki se megölnöm. Megállok a "Harry" névvel ellátott ajtó előtt. Nem mintha mondana valamit a név. Nos, még a nevüket se tudom. Gratulálok Spencer!
Újabb sikoly az ajtó túloldalán és egy újabb szívroham nálam. Na ebből elég volt! Fegyver kibiztosítva, láb lendít és bumm.
- Meglepetés! - kiabálja öt meglepett srác. Megszeppenve néztem a betört ajtóra. - Harry, azt hiszem az ajtódnak annyi - veregeti meg a szőke a barátja vállát. Ő pedig csak megrázza a fejét és rám mosolyog.
- Ki volt az a barom, aki sikoltozott? - kérdem idegesen. Örülök, hogy jól szórakoztak, de én nem ezért jöttem. Ez komoly dolog!
- Eltennéd a fegyvert? Félek, hogy véletlen elsül - mondja ööö... Harry talán. Igen, ez az!
- EZ - mutatok a fegyverre - nem tud magától elsülni, csak ha meghúzom - mondom nyomatékosan, majd a tartójába csúsztatom a pisztolyt, csakhogy nyugodt legyen a lelkük.
- Uram, tiszta a terem, csak babazsúrt tartanak! - mondom az órának álcázott beépített készülékbe, amivel tudok kommunikálni az FBI bármely emberével.
- De jó! - mondják kórusba. Én csak pislogok rájuk. Két nap, két napot fogok itt kibírni, többet biztos nem!
- Morris! - hallom meg a hátam mögül a hadnagyot. Gyorsan vigyázz állásba vágom magam - Pihenj Morris! - mondja és beljebb merészkedik a szobába, ami ejha... elég kifinomult. Mellém lép és a fiúk felé fordul. Én is így cselekszem és enyhe terpeszben állok meg mellette. Karjaimat összekulcsolom a hátam mögött. A katonaságnál is megállnám a helyem. Sőt, a tervem volt, hogy ha betöltöm a 18-at akkor kihelyeztetem magam Afganisztánba, de ennek befellegzett akkor, amikor beadtam a felmondásom.
- A nevem George Meyer, hadnagyi titulussal rendelkezem - mondja az 5 csodálkozó arcnak - a mellettem álló hölgy Miss Spencer Morris. Ő lesz az FBI által kiválasztott testőrük vagy hívják úgy ahogy akarják - legyint egyet és felém fordul - Morris, a One Direction tagjai sorban: Harry Styles, Louis Tomlinson, Niall Horan, Zayn Malik és végül Liam Payne - mutat végig rajtuk. Mindegyikőjüknél bólintok egyet, nem mintha egy gyors felsorolás után megjegyeznem a nevüket. Mindegyik dob felém egy kedves mosolyt, amelytől valószínűleg lányok milliói ájulnának el. Szerencse, hogy nem tartozok közéjük.
- Én teljesen megbízok az FBI-ban, de biztos, hogy egy ilyen roppant fiatal lány fog minket megvédeni? Hány éves is vagy? - fordul hozzám azt hiszem Liam. Ne kezdjük ezt a "hány éves vagy" dumát!
- 17, bocsáss meg de ez semmilyen összefüggésbe nincs azzal, hogy milyen vagyok a munkámba! - mondom erőltetett vigyorral.
- Morris az egyik legjobb emberünk. Fiatal kora ellenére bármikor rábíznám az életem - mondja a hadnagy. Tátott szájjal bámulom. Persze szokott dicsérni, de hogy rám bízná az életét, nagyobb elismerés mint minden eddigi dicséret.
- Eléggé rosszul állhat akkor az FBI - nevet Louis. Na nevük ezek szerint megy. Lehet én fogom őket kinyírni és nem a maffia!
- Beverjem a képed? - kérdem tőle vigyorogva. "Nem mered" pillantást villant felém. Nem? Felvonom a szemöldököm és felé lépem. Ő hátra lép. Egyértelműen fél!
- Morris! - parancs. Egyből leengedem az öklömet magam mellé és visszaállok a helyemre - Nem a maffiával akarunk összedolgozni!
- Elnézést uram! - bocsánatkérően pillantok felé. Harry éppen kinyitotta a száját, amikor megcsörrent a telefonom. A zsebembe nyúlok és kihúzom onnan, majd felveszem.
-Haló?! - szólok bele.
- Lám-lám Miss Morris, hát újra hallhatom a hangját - ismerős rekedtes hang duruzsol a vonal másik végén.
- Áh, Mr. Carlos Salinas, a legnagyobb örömmel üdvözlöm önt! - mondom gúnyosan. Na, most kezdődik a buli. Carlos Salinas, a maffia feje. 1 éve én juttattam rács mögé, akkor 25 évre Ítélték gyilkosság vádjával. Majd egy szép napos reggel megszökött a Londoni fegyházból és azóta a celebeket próbálja kinyírni. Azt hiszem ez remekül mutat az életrajzában - Miben segíthetek? - kérdem illedelmesen. A hadnagyra pillantok. Már akkor feszülten figyelt, amikor kiejtettem Salinas nevét.
- A kedvessége mindig letaglózott Miss Morris, amennyire az elszántsága és az ereje. Igazán boldog voltam, amikor megtudtam, hogy Ön lesz a cuki fiúk védőszentje. Remek ellenfél maga, de sajnos elárulok egy titkot! Nem nyerhet, most nem! - gonosz nevetés visszhangzott a vonalba. Elfintorodva gondoltam a múltév eseményeire. Nem volt könnyű elkapnom Salinast. 2 törött borda, 1 törött fog, rengeteg horzsolás, lila foltok egy egy golyó a vállamba. Ezeket mind egy embernek köszönhetem, mégpedig Carlos Salinasnak. Nem adtam könnyen magam, de ő se. És a végén nyertem. De vajon most mi lesz?
- Mit akar? - kérdem lényegre törően. Valami spanyol káromkodás hallatszott a vonal másik végéből.
- Később jelentkezem Miss Morris! - és a kapcsolat megszakadt.

- Salinas volt? - kérdezi idegesen a hadnagy. A földet bámulom és közben gondolkozom. Bólintok, majd újra elmerülök az agyam által elrejtett "gondolat zugokba".
- Ki az a Salinas? - kérdezi a szőke Niall. Mind az öten kérdőn néznek rám. Próbálok visszaszállni a földre, de nehezen megy.
- A maffia feje, a főhatalom - mondom elhaló hangon. Hosszú küldetés lesz, érzem.
- És ez mit jelent? Miért hívott? - aggódva néz rám Harry. Nyelek egyet és összeszedem magam.
- Azt jelenti, hogy elkezdődött a játék!