4. rész - a sztárok élete egy forgatókönyv?

- Kezdek félni! - ismeri be őszintén a göndör. Most simán kigúnyolhatnám, de most abszolút van oka a félelemre.Fura a dolog a félelem. Olykor villámcsapásként ér bennünket és nem is igazán értjük mi az oka, hiszen biztonságban érezzük magunkat. És van az a szituáció, amikor előre beparázunk a végén pedig rájövünk, "nyuszik" vagyunk. Nos, ez a szituáció teljesen hasonlít az első variációra. A srácok valószínűleg csak a tvben látott helyszínelős és különböző krimi filmekből értesültek a maffiáról és az emberiséget félelemben tartó alakokról. Nem is gondolnánk, hogy minden 25 embernek van priusza. Ez a mai világ! Ezért akartam az FBI-hoz kerülni. Miért is használok múltidőt? Akartam? Akarok. Szeretek itt dolgozni, szeretem a veszélyt, szeretem megmenteni mások életét és mindennél jobban szeretem ha rács mögé juttathatok néhány semmirekellőt.
- Nyugalom, Spencer mindenre figyelni fog. Koncertek, dedikálás, konditerem, táncórák, próbák... ő mindenhol ott lesz - biccent felém George hadnagy - sőt egy ártatlan mindennapos kisbolti vásárlásra is elkíséri önöket! - folytatja kis fenyegetőzéssel. Egy szóval engem nem lehet lerázni. - Persze mindehhez az együttműködésük elengedhetetlen - a fiúk összenéznek, majd egyhangúan bólintanak egyet. A hadnagy felém fordul vigyázzba vágja magát és tisztelegni kezd. Az ő munkája itt véget ért. Én is hasonlóképpen cselekszem.
- Mindennap egyoldalas jelentést kérek az asztalomra! Időpontokat, történéseket esetleges gyanús alakok nevét szeretném rajtuk látni! - megértésképp határozottan bólintok egyet. Világos. A kezem megvan kötve, semmi magánakció, semmi terv. Fő a biztonságuk - És mivel Carlos Salinas pontosan tudja, hogy magáé az ügye, ezért nincs szükségünk semmilyen álcára. Beépülés, megfigyelés és rajta ütés. Sok sikert Morris! - egy utolsó tisztelgés után az ajtó felé fordul és elmasíroz. Ó, hogy mennyire imádnám én a katonaságot. Fegyelem, veszély és minden amit szeretek. Na jó, most biztos azt gondoljátok, nincs ki a négy kerekem, de engem az átlagos 17 éves lányokkal ellentétben nem hoz lázba semmilyen pláza, ottalvós party és egyéb csilli-villi, habcsókos izé mizé. Ez az én világom és akinek ez tetszik az elfogad így. Mondjuk, ha ezzel az üggyel végzek, akkor belecsöppenek a számomra ismeretlen világba... az egyetemébe. Hogy fogom én ott érezni magam? Van egy tippem... mint egy jegesmedve az esőerdőben, vagy mint egy fogságban nevelkedett koala a vadonban. Gyomorforgató érzésem van ezzel kapcsolatban.
- Azta! El se hiszem, hogy te tényleg az FBI-nak dolgozol - mondja megdöbbenve a szőke srác. Jó beismerem a nevekkel gondba vagyok. Majd megtanulom, vagy nem...
- Na, amíg ti megkeresitek a leesett állaitokat, addig én megyek és megcsinálom a ház biztonsági rendszerét - mondom egyszerűen és elindulok az ajtó felé - Apropó, van itt valahol egy-két testőr még? Mert egy kis eligazítást tartanék - fordulok vissza az ajtófélfának támaszkodva. Eligazítást én... milyen jó főnöknek lenni!
- Igen, A földszinten egyenesen a folyosó legvégén van egy ajtó. Általában ott van Paul, ő majd szól a fiúknak - mondja segítőkészen Liam. Liam, ez van. Egy név pipa! A többiek elég csöndbe voltak. Őrjöngést vártam, de úgy látom, eléggé elgondolkoztam. Azt sejtem hirtelen zúdult most rájuk minden. Nem elég, hogy világszerte több millió lány sikoltozik a koncertjükön, de most még egy őrült maffiafőnököt is kaptak a nyakukba és én még bónusz vagyok, csakhogy jó legyen az összhang! Nem mintha én olyan bőbeszédű lennék, de azért gondolom megterhelő számukra. Most az egyszer fordult elő, hogy rájövök, a sztárok élete nem csak egy tökéletesen megírt forgatókönyv, mert ha annak is tűnik, akkor is becsúszik néha egy kis baki vagy esetleg egy nagyobb. Nos, ez történt jelen esetben is. Csakhogy a hirtelen becsúszott dolog nagyobb jelentőséggel bír annál, hogy bakinak nevezzük. Mondjuk legyen katasztrófa! Az apokalipszis indul... 1,2,3 és felvétel!

Írói szemszög

Miután Spencer elkönyvelte magában, hogy próbálja a fiúk sztársággal meghintet oldalát kissé félretenni és normális emberként kezelni őket, úgy gondolta ideje megismerkedni a munkatársakkal. Megigazította fegyverét, ugyanis kissé nyomta a csípőjét, majd e oly fontos procedúra elvégzése után lesétált az emeletről. Még mindig lenyűgözve vizsgálja végig a házat. Kívülről is gyönyörű, de belülről maga a megtestesült tökély. Letisztult, egyszerű, de mégis szemet gyönyörködtető látvány. A bútorok és a falak színe egy kifinomult stílusdiktátor keze munkái lehetnek. Az ember azt várná, hogy 5 srác háza ápolatlan és ellehet veszni a kupiban, de itt tökéletes rend van. Ez főhősnőnk figyelmét is felkeltette. Ám most mindennél fontosabbnak tartja a munkát, ezért az utasítok alapján meg is érkezett a "személyzeti" ajtóhoz. Kivette a zsebébe mélyesztett kezeit és bekopogott. Egy férfi "gyere be" féle morgása hallatszott ki. Ezt meghallva Spencer azonnal lenyomta a hideg, fém kilincset és kinyitotta az ajtót. Egy kisebb szoba tárult a szeme elé. 3 igen mogorvának tűnő férfi ült bent. A lány gondolatban már egy újabb "Mit vétettem én, hogy ilyenekkel sújtanak?" elméletet szőtt, amikor a fiatal arca láttán a három férfi elmosolyodott. Spencer is próbált mosolyt varázsolni arcára, sikerült is legalább is reménykedett benne.

- Tényleg nem vicceltek, amikor azt mondták, fiatal vagy - az egyik férfi egyből felállt ülőhelyéről és előrébb lépett. Hangja egyáltalán nem volt gúnyos, ahogy a lány várta. Nem szórakoztatta egyik pasast sem Spencer kora. Inkább elismerően fürkészték a látszólag igen könnyen megsebezhető lányt. Ám a látszat néha csal. FBI ügynökünk több küzdősportban is kiválóan helytáll. A kések dobálása és fegyverek elsütése sem áll messze tőle.
- Spencer Morris, nagyon örvendek! - a lány határozottan nyújtja a kezét egy férfias kézrázásra. Az előtte álló férfi mosolyogva fogadja el.
- Paul Higgins! - mutatkozik be ő is. Spencer persze a másik kettő éppen kihelyezett, csak alkalmi testőrrel is kezet ráz, majd leül közéjük egy megbeszélés, vagy ahogy az FBI hívja: eligazítás erejéig.
- Szükségem lenne a banda fellépéseinek helyszínére, időpontjaira és minden fontosabb információra - közli Spencer miközben egy friss, érintetlen mappát lapoz fel és nagy piros betűkkel felírja, hogy One Direction. Paul átnyújt neki egy igen hosszú listát, melyen a Spencer számára sorsdöntő dátumok állnak. A lány gondosan elrendezi őket és összecsapja a mappát.

Míg a banda biztonságáért felelős emberek próbálnak a dolguknak eleget tenni, addig a banda tagjai az emeleten beszélgetnek.
- Olyan nehéz elhinni, hogy ez velünk történik! - sopánkodik Louis. Úgy látszik a srácok igazán maguk alatt vannak. Amíg Liam és Harry próbálja felrázni Louist a ledöbbenésből, bár ez az egész számukra is rémisztő, addig Niall fejben valahol egészen máshol jár. A szeme előtt csak egyetlen név lebeg: Spencer! Még a fiú sem igazán érti, hogy valójában mit is érez, te tudja, hogy ez a lány más. Más mint a többiek. Határozott, kész bármelyik pillanatban megmenteni mások életét. És ez Niallt nagyon megfogta. Nem szerelmes, hiszen alig 1 órája ismeri, hanem csak szimplán furcsa dolgok kavarognak benne. Például a félelem, és most nem kizárólag a maffia miatt, hanem valamilyen szempontból tart Spencertől. A lány munkája, életstílusa miatt Niall belső énje messziről elkerülné, de valami mégis vonzó számára és Ő ezt felakarja tárni. Megakarja tudni, hogy a kemény páncélszerű külső valójában milyen lányt takar? Ugyebár, a kemény lányok is szerelembe tudnak esni! És hogy Spencer is azok a lányok közé tartozik-e?! Nos, sajnos ezt még ő sem meri magának beismerni!