7. rész - Az ördög sose alszik!

- És mit csinálsz majd az egyetemen? - kérdezi döbbenten Zayn. Körülbelül 15 perce ott tartunk, hogy ők megkérdezik tényleg, én pedig robotként válaszolok: igen egyetemre megyek.Mármint megyek, ha a kis papírelmaradásom miatt nem rúgtak ki.
- Tanulok és ... és nem tudom, élem a tomboló, mindennap bulizó egyetemisták unalmas életét - közömbös hangszínnel mondom, majd kortyolok egyet a pohár boromból - Beszéljünk rólatok! Hogyan is kezdődött a One Direction világraszóló karriere és a fiatal lányok szívének ellopása?! - a fiúk jót mosolyogtak rajtam. Hát, nem nagyon vagyok képbe a tehetségkutatók világával, ez tény.
- Elnézést! Spencer téged keres egy férfi, nem óhajtott bemutatkozni - jön be Paul a ház vezetékes telefonjával a kezében.

*Írói szemszög*

Az ördög sosem alszik! Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy miért nem akart bemutatkozni a férfi. Nos, a helyzet és az eddig történetek alapján elég hamar adja magát a válasz. A maffia nem az a barátkozós típus. Aki nem sokat tud róluk, azok most figyeljenek. A maffiának hatalmas territóriuma van, ahol mindennapos a halálszaga, a kocsmaszaga és a bordélyházak szaga. Ahol ha nem tudsz lőni, akkor esélyed sincs az életbe maradásra és ahol az élet kínszenvedés. Ők külön világban élnek. Nem tudják mi az, hogy tisztességes, törvénytisztelő állampolgár. Viszont a saját családjuk által hozott törvényeket semmi pénzért sem szegnék meg:
1. Senki sem mutathatja be magát közvetlenül egy másik családtagnak, egy harmadik személynek kell megtennie azt.
2. Soha ne nézz más családtag asszonyára.
3. Soha ne mutatkozz rendőrökkel.
4. Ne járj kocsmákba és klubokba.
5. Mindig állj szolgálatára a családnak, még akkor is, ha a feleséged gyermeket szül.
6. Mindig tiszteld a döntéseket.
7. Az asszonyokat kezeld tisztelettel.
8. Mindig az igazat válaszold, amikor kérdéssel fordulnak hozzád.
9. Ne vegyél el pénzt, ha az más taghoz vagy más családhoz tartozik.
10. Azok, akik nem tartozhatnak a maffiához: bárki, akinek közeli rokona a rendőrség tagja, bárki, aki rokonságban áll a család tagjának szeretőjével, bárki, aki nem tiszteli az erkölcsi értékeket.

A maffia Tíz parancsolata szent és sérthetetlen... számukra.

Spencer kíváncsian veszi el a felé tartott telefont és a füléhez emeli.

- Spencer Morris - szól bele hivatalosan és kimérten.

- Miss Morris, már hiányzott a gyönyörűen csengő hangszíne - Carlos Salinas van a vonal másik végén.
- Mr. Salinas - a lány hangját egy cseppnyi undor színezi meg. Vajon mi járhat a fejében? Talán fél vagy talán csak gondolkozik és próbál egy lépéssel a férfi elé ugrani.
- Úgy gondoltam, itt az ideje jelentkezni - mondja a férfi nevetve. Most itt lenne a vége? Meglehet állítani a tervüket vagy ennyi? Véget érhet minden ilyen hamar?
- Már furcsának találtam, hogy az egoista énje nem kopogtat az ajtómon, ami persze magától, az ördögtől elég szokatlan dolog - Spencer igen határozottan próbál "csevegni" és kideríteni ezt-azt.
- Ajjaj, milyen dolog ez? Engem az ördöghöz hasonlít?! Igen lealacsonyító véleménye van rólam Miss Morris. Ez nem igazán tesz jót az egómnak - Salinas igen jól szórakozik. Elég átlátszóan csinálja, amit csinál. Hisz nyilvánvaló, fel akarja idegesíteni Spencert.
- Az ön egója teljesen rendben van. Most pedig a hívása okáról szeretnék beszélni!
- Mindent a maga idejében, drága! Egyenlőre nem óhajtok semmilyen kompromisszumot kötni. Egyenlőre jól szórakozom - persze, hogy jól szórakozik...
- Nos, ez esetben köszönöm a semmitmondóan üres hívását! Örömömre szolgált, de még nagyobb örömmel fogom ismét rács mögé csukni. Ajánlom, aludjon nyitott szemmel! Az ördög is olykor elszundikál - ha egy hétköznapi emberrel beszélne Spencer, akkor az már a rendőrségen lenne és fenyegetéssel fel is jelentette volna, de ez esetben nincs félnivalónk. Lazán lecsapja a telefont, meg se várja a férfi válaszát. Miért is tette volna? Salinas nem akar alkudozni, és ha ő nem akar, akkor az egész maffia sem. Náluk ő az úr, persze amíg börtönbe nem kerül....

*Spencer szemszöge*

- A maffia, ugye? - kérdezi szinte rettegve Louis. Aprót bólintok, ledobom a telefont a kanapéra, majd én is lehuppanok rá - Mit akartak?

- Nyugalom! Semmit, csak kicsit ijesztgetni próbáltak, de egyenlőre ők se tudják szerintem, hogy mit akarnak. Csak sodródnak az árral és remélik, valahol partra veti őket a víz - vázolom fel röviden a helyzetet. Nyugalom, persze. Hisz én se vagyok nyugodt. Van egy olyan érzésem minden kezd kicsúszni a kezem közül. A maffia furán viselkedik. Rejtőzködnek, tervezgetnek, pedig ez nem jellemző rájuk. Nagy vihar készül, szinte biztosan tudom.

- Ez meg ki a franc? - pattan fel Liam idegesen. Az ajtócsengő folyamatos csengése szinte sérti füleinket. Este 10 óra van.

- Ma mindenki megbolondult? - kérdezem hitetlenül, majd felállok én is. Kattog az agyam... - Menjetek a pánikszoba közelébe, a biztonság kedvéért! Megyek megnézem kifeküdt rá a csengőre - mondom nekik, de inkább parancsnak szántam, mint tanácsnak. Érzékelték is a mondatom stílusát és elindultak a könyvespolc felé. Megropogtattam ellustult ujjaim és elindultam a bejárati ajtó felé. Ahogy odaértem az ujjaim a csípőmön lógó fegyvertartó felé siklottak és rátapadtak a pisztolyra. A szabad kezemmel a kilincs felé nyúltam és óvatosan lenyomtam, majd szinte kitépve a helyéről kinyitottam.

- Hello! - a legnagyobb megdöbbenésemre egy szőke hajú lány integetett nekem esetlenül.

- A fiúk ma szabadságon vannak, ha aláírást szeretnél, küldj egy levelet a címükre. - mondom kedvtelenül és bevágom előtte az ajtót. 

- De én az FBI-tól jöttem! - kiabál a lány. Először azt hittem rosszul hallom a köztünk lévő becsukott ajtó miatt, de nem. Határozottan FBI-t mondott. Kíváncsian, felvont szemöldökkel nyitottam ki az ajtót. Újra a tökéletes fehér mosoly fogadott. Ki ez? Valami irodakukac? 

- Miben segíthetek? - kérdezem kicsit bunkón. Na jó, nem csak a sztárokat nem csípem, hanem a vakítóan szőke és túl plasztikázott lányokat is messziről elkerülöm. Okkal! Néha a koruk magasabb, mint az IQ szintjük.

- George küldött, hogy a társad legyek vagy valami ilyesmi - mondja a haját piszkálva. Hirtelen abbahagyja, majd egyszerűen pofátlanul besétál mellettem a házba. Tágra nyílt szemekkel, ledöbbenve nézek utána.

- Azt akarod mondani, George hadnagy?! - javítom ki. A hadnagy idős, elég tiszteletlen ha ilyen fiatal simán letegezi és ezt ő se nézi jó szemmel.

- Igen, igen.. mondta, hogy elmész, ha végeztél itt és valószínűleg én leszek az utódod - hogy mi? Ha elmegyek egyetemre, akkor ő veszi át a helyem? Mi? Idegesen rohantam be a nappaliba a telefonért. Tárcsázni kezdek.

- Baj van? - jön elő Niall, mögötte pedig a másik négy srác.

- Baj, az mindig van! - mondom ingerülten és újra megpróbálom beírni a telefonszámot.

- Ki ez a szépség? - kacsint rám Harry, majd a szőkeség felé biccent.

- Lassan a testtel Styles, házinyúlra nem lövünk! - mondom komolyan, de ő csak jót nevet rajtam...

- Morris! - hallom meg a telefonból a hadnagy hangját. A fülemhez kapom a készüléket.

- Uram, van egy kis gond, nem is olyan kicsi! Olyan 95 C-s lehet - mondom fintorogva. Harry kicseszett jól szórakozik, szinte a földön fetreng a nevetéstől. A szőkeség pedig a melleit bámulja, majd egy sötét pillantással jutalmaz meg. Hoppá, megbántottam... de sajnálom... ja nem is!

- Most nem díjazom, az amúgy kiváló humorát Morris! - mondja komoran a hadnagy. Kellemetlenül krákogok egyet és feszülten figyelem, hogy folytassa - Miss York az FBI újonca. Szeretném ha kiképezné, ha minden jól megy, sikeresen megpályázhatja a helyét, ha az ön lemondása érvénybe lép! - tényleg újonc "szaga" van. De mi az hogy képezzem ki?

- Lehetetlen ne kérjen! - mondom kicsit erőteljesebb hangon és végig nézek a lányon. Magassarkú, miniszoknya és retikül. Mégis hol tarthatja a fegyverét, ha a testének kb. 20%-át fedi csak ruha? Na jó, inkább nem akarom tudni!

- Nem kérés volt Morris, hanem parancs! - mondja a hadnagy, majd lecsapja. 

- Spencer Morris! - nyújtom egy megadom magam stílusban a lány felé a kezem. A parancs az parancs.

- Claudia York! - nyújtja ő is, és megrázzuk egymás kezét - Késő van. Most megyek, de majd jelentkezem! - mondja mosolyogva. Én is mosolyt erőltetek magamra.

Miután bemutatkozott a fiúknak, persze Harry legnagyobb örömére... azután elment, mi pedig fáradtan dőltünk végig a kanapén.

- Hát, furcsa egy ismerkedős este volt - mondja nevetve Niall. Visszaemlékezem én is és nevetni kezdek. Furcsa telefonok, váratlan vendég és egy téves riasztás...

- Elmegyek a pizzáért, mindjárt jövök. - áll fel Harry a telefonját nyomkodva, majd felkapja az asztalról a kocsikulcsot.. Mindnyájan dobunk felé egy Okét és tovább lustálkodunk. Csak fekszünk, és nem szólalunk meg. Várjunk csak...

- Ki rendelte a pizzát? - kérdezem higgadtan. Körbenézek és mindenki a fejét rázza.

- Biztos Harry! - legyint Zayn és visszaengedi a fejét a párnára.

- De nem értem, miért nem szállítják ki?! -értetlenkedem tovább. Valami igen furcsa...

- Harry! - kiáltok fel. A lámpa a fejembe felcsillant. Riadtan ültek fel a fiúk - Jaj, ne! Harry! - kiabálok torkom szakadtából és rohanni kezdek a bejárat felé. Késő, már késő...és bumm, ahogy kinyitom a bejárati ajtót hatalmas robbanás és moraj rázza meg a környéket. Rémülten rohanok le a lépcsőn... és akkor megpillantom Harry kocsiját... lángokban áll, de Harryt nem látom. Hol van? Ugye nem? Ne!