8. rész - A főnök lánya

- Harry, Harry! - kiabálok. Az egész utcára sűrű füst telepedett. Az autót méteres lángok csapkodják. Közelebb rohanok a járműhöz, erősen kapok a pulcsim ujjához és erővel leszakítom. Összecsavarom és az arcomhoz nyomom. Nem a legjobb, de megteszi, legalább ne kapjak egyből füstmérgezést. Hunyorítva nézegetem a kocsit. Hátam mögül kiabálások visszhangoznak. - Gyerünk már! Hol vagy Harry? - kiabálok újra. Egy lángcsóva kissé alábbhagy pusztításával. Próbálok közelebb férkőzni a tűzfészekhez, de nem megy. Érzem, ahogy az idegesség és a kialakult stresszhelyzet hatására az adrenalin szintem kezdi elérni a maximálisan elérhető mennyiségét. Köhögés fog el, távolabb kéne mennem, de meg kell találnom Harryt.
- Spencer! - egy halvány kiáltás hallatszik a tűz másik oldaláról. Gyorsan megkerülöm a kocsit és reménykedem, hogy Ő lesz ott.
- Harry, hála istennek! Jól vagy? - ott feküdt a fűben az autótól kb. 5 méterre. Szemmel gyorsan végig szaladtam testén, hogy megtudjam, meg-e sérült. Kezeit erősen szorította vérző lábára.
- A lábam megégett és vérzik is - mondja, majd arca eltorzul. Fájdalmai vannak, tisztán látszik rajta. A telefonomért nyúlok és egy "SOS" sms-t küldök az FBI-nak.
- Hadd nézzem! - ülök le mellé és óvatosan félre söpröm kezét. Kettészakítom a nadrágját, hogy jobban megtudjam nézni. - Tudod mozgatni? - kérdezem. Elég csúnyán néz ki.
- Nagyjából, de marhára fáj! - mondja és felkiált, amikor a sebe környékén megnyomom lábát.
- Spencer, Harry! - üvölt valaki.
- Itt vagyunk! - kiabálok vissza, majd lekapom a pulcsim, hogy megpróbáljak Harry lábára szorítókötést csinálni.
- Jézus, mi történt? - ugrik el Paul egy lángcsóva elől. Mögötte Liam, Niall, Zayn és Louis lohol. Pánikszerűen törnek át a lángokkal borított autó mellett.
- Paul, vidd be a srácokat és helyezd őket biztonságba, állíts melléjük legalább két biztonsági őrt! - fordulok a férfi felé.
- Rendben! Srácok befelé! Spencer megoldja, Harry biztonságban van vele - mondja Paul és elkezdi befelé tolni a döbbent fiúkat. Az arcukon olyan szintű pánik és aggodalom uralkodik, hogy az leírhatatlan.
- És Paul, hozz ki nekem egy egészségügyi doboz injekcióval és küldj ki egy pár biztonsági őrt, próbálják meg poroltóval eloltani vagy legalább lecsendesíteni a tűzet! - mondom a mellettünk tomboló tűzet nézve.
- Oké Harry, nem fognak ideérni időben, nekünk kell intézkednünk - mondom figyelmeztetésképp, készüljön fel. Nagyobb lyukat csináltam nadrágja szárán. A jobb lába sérült egészen pontosan a bokájától a térdéig.
- Itt vagyok! - szalad felénk Paul az egészségügyi dobozzal a kezében.
- Harry figyelj rám! Most ki fogom fertőtleníteni a sebet és megpróbálom csökkenteni a fájdalmad - magyarázom neki. Egy aprót bólint, a fájdalomtól valószínűleg másra nem képes. Kinyitom a doboz és megkeresem az injekciós tűt és valami fájdalomcsillapító után kutatok. Megfogok egyet, belenyomom a tűt és remegő kézzel, lassan megpróbálom felszívni a fecskendőbe. Ahogy végeztem, megütögetem kicsit, majd a szenvedő Harryre nézek. - Helyileg érzéstelenítem, ami fájdalmas kissé, de hamarabb fog hatni.
- Rendben - mondja kis bizonytalansággal.
- Fogd a kezem Öcsi! - ül le mellé Paul és a kezét nyújtja. Harry hálásan a férfi kezébe nyomja az övét. Kitapintok valami puhább részt a lábán. Igyekszem, hogy minél kisebb fájdalmat okozzam. Ahogy a tű átszúrja a bőrt Harry becsukja szemeit és megszorítja Paul kezét.
- Kész! - mondom megkönnyebbülve. "Nőiesen", az alkarommal törlöm le a patakokba folyó izzadságot a homlokomról. Pokoli meleg van itt.
- Szirénákat hallok! - pattan fel Paul. Kirohan a ház elé és kalimpálni kezd a kezével.
- Most már minden rendben lesz! - mondom biztatóan Harrynek.
- Köszönöm! - hálálkodik.
- Ugyan, ez az én hibám volt! - persze, hogy az én hibám. Későn esett le az egész. Miért kéne a pizzáért érte menni, amikor ingyen házhoz szállítják, ráadásul senki nem rendelt pizzát ma este. Olyan átlátszó trükk volt, de én nem vettem észre. Mindig valami bonyolult támadási lehetőséget, tervet kerestem, hisz az az ő pályájuk, de úgy látszik változtattak a játékszabályokon.
- Szia Spencer! - köszönöm rám egy srác. Mike volt az. Ő a FBI laborján dolgozik, szóval helyszínelő.
- Hello Mike! Segíthetek? - kérdezem bizakodva. Több szem többet lát. Előre félek a büntetésemtől. A hadnagy nem fogja annyiba hagyni ezt az óriási figyelmetlenségem, de ha most segítek és találok is valamit, akkor nem kell kényszer szabadságra mennem. Vagy nem tudom, fogalmam sincs mi tévő legyek!
- Persze! - nyújt át egy fehér ruhát és kesztyűt. Felveszem gyorsan és egy futó pillantással megnyugtatom magam, Harryt épp most emelték be a mentőautóba. Bebotorkálok a házba a fiúkat keresve. Meg is találom őket két biztonsági őr és komoly fegyverzet keretében.
- Mi van Harryvel? - pattan fel idegesen Liam.
- Jobban van, nagyjából elláttam az égési sebeit és elállítottam a vérzést. Most már a megfelelő és kiváló orvosi segítséget fogja kapni. - nyugtatgatom őket.
- És te? Minden rendben van? - Niall félelemtől csillogó szemei engem pásztáznak.
- Igen, semmi bajom - mondom mosolyogva. Aranyos, hogy ennyire aggódik. Tényleg fura, hiszen eddig a munkahelyemen lévő férfiakon kívül nem igazán vettek körül a másik nem oszlopos tagjai - Megyek segítek a helyszínelőknek. Addig szerintem menjetek be a kórházba Harryhez, úgyis a házat is át kell néznünk - tanácsolom. Helyeslően bólogatni kezdenek és a két biztonsági őrrel plusz még melléjük állítottam két FBI-ost, elindultak a kórházba.

- Mike, találtam egy szőke hajszálat. - kiabáltam közvetlen az eloltott autó roncsai mellett guggolva - Úgy látom rajta van a hajhagyma - dobom bele egy steril zacskóba. Gondosan elzárom a zacskószáját és átnyújtom Mikenak.
- Beviszem a laborba. Egy óra múlva gyere a II-es épület jobb szárnyába, addigra kész lesz a DNS-vizsgálat - mondja, majd a bizonyíték társaságában elviharzik mellettem.

- Nem fogod elhinni, hogy kié a hajszál! - dugja ki az üvegajtó mögül a fejét Mike, amikor meglát a folyóson.
- Ne játsszuk ezt Mike, mondd ki és haladjunk! - sürgetem.
- Nézd meg! - fordítja felém az LCD monitort - Laura Monroe. 21 éves, nincs priusza, jelenleg egyetemi hallgató, ügyvédnek tanul - futom át a rendszer szerint helyesnek vélt személy adatait - Ugyan már Mike! Futtasd le újra azt a keresőt! Egy ügyvéd hallgatónak mi köze lenne a robbantáshoz? - nézek rá értetlenül. Hol a logika? Ebben sehol! Adott egy tiszta előéletű ügyvédpalánta lány és van egy robbantásos merényletünk, ahol is a robbanószerkezeten egy szőke hajszált találtam, ami elvileg a lányé. Miért robbantotta volna fel a kocsit? Ez hülyeség!
- Most fog leesni az állad! - mondja komolyan. Kattint párat, majd újra felém fordítja a monitort. Ám most egy lány képe jelenik meg, egy nagyon is ismerős lányé.
- De hisz ez ... - mondom döbbenten.
- Pontosan! Laura Monroe születési nevén Veronica Salinas - folytatja helyettem Mike.
- Carlos Salinas lánya - igen, a drága maffia főnöknek van egy lánya - De ez akkor is fura. Veronica 17 éve nem tartja a kapcsolatot az apjával, szégyenli, hogy maffia családból származik. Még a nevét is megváltoztatta, hogy lemossa magáról a "mocskot". Most meg hirtelen megjelenik és robbantgat? - kérdőn nézek Mikera.
- Nézd, fogalmam sincs, te jobban ismered az ügyet, de tény, a hajszál ott volt és az Övé! - bök a képernyőről ránk vigyorgó Veronica képére. Laura vagy Veronica, mindegy! Igaza van Mikenak. Valami okból kifolyólag ott volt és ha nem is ő robbantott, de köze van hozzá.

- Elegem van! Sehogy se áll össze a kép - fáradtan rogyok le a kanapéra.
- Nyugodj meg! Minden idővel megoldódik - biztat Zayn. Féloldalas mosolyt villantok felé, majd újra gondolataimba merülök.
- Van már gyanúsított? - érdeklődik Niall.
- Igen! - dobom le az aktát az asztalra, amibe Veronica képe van - Harry, hogy van? - kérdezem.
- Jól, egy hétig még bent tartják. Az égési seb elég csúnya, de azon kívül semmi maradandó - válaszol Liam feszülten.
- Ismerem! - suttogja Louis.
- Tessék? - nézek rá kérdőn.
- Ismerem Őt, a volt barátnőm! - fordítja felém az aktában lévő képet.
- Te jó isten... - kapom a szám elé a kezem. Louis járt Laurával. Megvan a kapcsolat. Összeállt a kép.
- Morris, maga mit keres itt? - fakad ki mögöttem George hadnagy.
- Én csak... - nem igazán tudom mit mondhatnék. Nincs mentségem semmire, hibáztam és én ezt nagyon jól tudom... csak jóvá akarom tenni!
- Fegyvert, FBI jelvényt és bilincset! Ide! - nyújtja felém kezét. Megsemmisülve nézek a hatalmas űrként tátongó kezébe. Remegő kézzel nyúlok a fegyveremhez, majd a jelvényem után kutakodom a zsebemben. Odaadom őket neki, és nagy nehezen a bilincset is lehámozom az övemről. Nem így akartam, nem ezt akartam. Miattam történt mindez, felelőtlen voltam!
- Hadnagy, megtaláltam a kapcsolatot a One Direction és a maffia között - mondom neki reménykedve, hátha visszanyerem ezzel a bizalmát.
- Hallgatom! - türelmetlenül dobol a kezével a mellkasán. Mély levegőt veszek és végig gondolok mindent. Vissza kell szereznem az állásom!